Rugalmasság, szabadság és némi polgárpukkasztás – ezért vonatozunk négy gyerekkel
Négy gyerekünk van – a reggeli készülődésünk részleteinek firtatása után az a második leggyakoribb kérdés felénk, hogy mekkora autónk van, amivel ezt a siserehadat szállítjuk.
– Mekkora? Tulajdonképpen semekkora, mert nincs is autónk.
– Hogyhogy nincs? De hát azt úgy nem lehet!
– Ööö, nem telik rá. Kisegítenél egy kétszázassal? – ehelyett többnyire inkább az igazságot mondom el, miszerint környezetvédelem, sportosabb életmód, satöbbi. Hozzáteszem, hogy nem zárkózunk el az autóvásárlástól, elképzelhető, hogy a közeljövőben veszünk, de egyelőre nem látjuk szükségét. Persze lassan már busz kell, ugye.
– Négy gyerekkel kocsi nélkül? Akkor nemigen jártok semerre, gondolom.
– Nos, pár napja Szentgotthárdon voltunk vonattal Nyíregyházáról. De voltunk már így Stuttgartban, Kolozsváron, persze a Balatonra is mindig vasúton megyünk…
Ilyenkor még következik némi magyarázkodás, hogy nem a 90 százalékos nagycsaládos vasúti kedvezmény miatt lett négy gyerekünk. Pláne, mert ahhoz három is elég lett volna.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem voltunk a gyerekekkel hosszabb autóúton. Még csak ketten voltak, amikor megtettük a Nyíregyháza-Sopron távot egy kicsi autóval, amelyben hátulra épp csak a két gyerekülés fért be. Ez volt az az út, ami után büszkén elmondhatom, hogy én vagyok a Magyarország Legtöbb Árokpartján Szoptató Nő. Mert a három hónapos úgy ordított, hogy minduntalan meg kellett állnunk. Az autópályán persze nem lehetett – ott mentő ötletként a kezemet nyújtottam hátra, és az ujjam szopogatta. Elég kellemetlen volt a felismerés, hogy a körmeim tűzvörösre vannak pingálva: csak remélhettem, hogy mire kiveszem a szájából, nem tűnik el róla az összes lakk.
Számunkra tehát a vonatozás jóval egyszerűbb és kényelmesebb, mint az autózás. Persze, vannak hátrányai is. Kevésbé rugalmas az indulás időpontja, és nem vihetjük el a fél lakást egy családi nyaralásra. Persze ez utóbbi előny is, hiszen ma már tényleg csak a legszükségesebbeket pakoljuk be. És mindig kiderül, hogy még így is volt pár felesleges dolog. Mondjuk egy babakocsi. Nyolc év és négy gyerek után megtanulhattam volna, hogy vonatra szívás babakocsit vinni, de újra és újra bepróbálkozom. Aztán állhatok a peronon a vécéajtó mellett, mert nem fér be a fülkébe, ellenben csúszkál ide-oda.
Mint oly sok esetben, itt is a hordozás jelenti a megoldást. Helytakarékos, a gyerek is szereti, és még az akadálymentesítést hírből sem ismerő vasúti aluljárók sem jelentenek akadályt.
Jó, jó, de mi van, ha esik az eső? Vagy fúj a szél?
Erre az esetre van egy remek Möbius hordozós ruha-kombinációnk, amely segítségével bármilyen időjárásra fel tudunk készülni. És ami még fontos, helytakarékos.
Möbius hordozós pulóver
Nekem a halványszürke-rózsaszín variáció van, és bevallom, ez a pulcsi védjegyemmé vált az elmúlt két évben, mióta megvettem. Mivel kismamaként is remekül használható, végigkísérte a terhességemet, és az októberi babámmal ezzel nyomtuk végig az őszi hónapokat. Télen hordozós kabáttal kiegészülve tökéletesen elegendő volt a hidegebb napokon is. Visszagondolva abban a szezonban nem is hordtam más pulcsit. 😀
Nagyon szuper benne, hogy hosszított fazonú, és mivel rugalmas az anyaga, nem egy nagy lebernyeg van az emberen, hanem egy csinos pulcsi, amiben csak az elöl-vagy hátulbaba képez egy kisebb-nagyobb dudort. Első pillantásra hihetetlen, de egy nagyobb gyerek is kényelmesen belefér!
Amit még szeretek benne, hogy nem kell a gyerek fején áthúzni fel-illetve levételnél – ez ugye alvó gyereknél pláne necces, nyilván nem kell magyaráznom –, hanem a pulcsit egy csinos, patentos sálrész egészíti ki. Elöl, hátul és csípőn is lehet hordozni benne a babát. Pihepuha és meleg – ennél több nem kell!
Möbius egyterű esőkabát
Ez az egyetlen közös ruhadarabom a férjemmel 😀 (Na jó, amikor terhes vagyok, akkor az itthoni melegítője is, de ez titok). S-től kisebb XL-méretig jó, és a kialakítása is abszolút uniszex. Behúzók segítségével állítható, és nagyon egyszerűen fel-levehető.
Ez az a holmi, ami nem maradhat itthon, bárhová megyünk. Vagyis de, egyszer itthon maradt. Erre Felsőtárkányban döbbentem rá, mikor épp leszállni készültem a buszról a hirtelen jött szakadó esőben, hátamon egy mélyen alvó babával. És láss csodát, a társaságunk egyik tagjánál pont volt egy ugyanilyen. Az ő gyerekei már nagyobbak, de az esőkabátot megtartotta, és egyedül használja tovább. Azóta kiemelten figyelek, hogy mindig bekerüljön a hátizsákba. Nagyon kis helyet foglal, hiszen a saját kapucnijába hajtogatható – ez számunkra különösen fontos, hiszen mindenhová vonattal, busszal vagy biciklivel megyünk.
És akkor jöjjön ezen két ruhadarab ütős kombinációja: a hordozós pulcsi a vízhatlan esőkabáttal ideális lehet akár a teljes hideg időszakban. Ne feledjük, hordozásnál a baba és a hordozó személy melegítik egymást, tehát könnyen lehet, hogy ezzel a kombóval átvészelhető a tél.
Möbius csőtop
Ha pedig a hordozós pulcsi már túl meleg, de azért a hűvösebb tavaszi-nyári napokon kívánkozna még valami az esőkabát alá, ideális a Möbius csőtop, amely egy egyszerűen nagyszerű találmány: tulajdonképpen egy újfajta hordozós takaró, amelyet magunkra cipzározhatunk. Igazi négyévszakos darab: önmagában is remek szolgálatot tesz, és nagyon sok vidám színben kapható. Mióta megvan, babatakaró helyett is ezt viszem magammal.
Ha pedig nem csak egy esőkabátot szeretnétek, vannak nagyon csinos hordozós kabátok is több féle színben, akár hosszított fazonnal is.
De amit a legjobban szeretek ezekben a holmikban: segítenek lerombolni azt sztereotípiát, miszerint a hordozós anyukák lompos, ódivatú ősanyák.
Már csak azon a téren kell tennem valamit, hogy bebizonyítsam: a vonatozás is menő, és egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás egy-két-három vagy négy gyerekkel.
Na jó, öttel már biztos az. Lehet, hogy ki kellene próbálnom?
Hlatkyné Egyed Zsuzsanna
Bagolyvár
Forrás:
https://www.bababaratszallasok.hu/barni-blogja/bejegyzes/rugalmassag-szabadsag-es-nemi-polgarpukkasztas—ezert-vonatozunk-negy-gyerekkel?fbclid=IwAR1qb4m5OOxloa_2SXLfUgS_KJbQJ4KUhhwZGXlkOc9Y5J35nom7I_3uX_Q