Zsuzsi szösszenetei 1.

Szerelmem, a babakocsi
Senkit sem ismerek, aki úgy rajongana a babakocsikért, mint én. Egy küllős kerekű csehszlovák darabbal kezdődött az óvodában. Nyámnyila lévén mindig délután lett, mire megszereztem, és bizonyára az egész napos sóvárgás is hozzájárult ahhoz, hogy örökre elmémbe ivódott a szocialista ipar remekének csillogása és a kerekek diszkrét nyikorgása.

Szóval mikor aktuálissá kezdett válni a saját (már nem játék) babakocsi beszerzése, ezt a vonalat kerestem. Pechemre hét éve pont a modern szöcskejármű volt a trend, a küllős/retró/nagykerekű kereséseim alig hoztak találatot. Végül megtaláltam az ideális darabot: Teutonia Elegance, óriási kerekek, csillogó küllők, sötétkék huzat. Tökéletes. 600 euró. Csak a sportrész.

Aha.

Mivel Magyarországon nem forgalmazzák, használtan szinte lehetetlen hozzájutni. Végül teljesen véletlenül találtam egyet egy aukciós oldalon, pár tízezer forintért, tokkal-vonóval, mózeskosárral. Jesssz. Én lettem az első idióta, aki úgy vett babakocsit, hogy még nem volt terhes.

Szerencsére a vétel hasznosnak bizonyult, mert kilenc hónapra rá, hogy szegény futár felvonszolta a másodikra a hatalmas monstrumot (minőségi német darab, hehe), megszületett Luca, hogy birtokba vehesse a tökéletes babakocsit, és elegáns anyukájával nap mint nap suhanjanak a város kies utcáin, hanyagul kerülve a sóvár és irigy tekinteteteket.

Aha.

Luca úgy visított, mikor betettem a csodás német modellbe, mint egy malac. Persze, voltak beetetős trükkök, például mikor álmában került bele, és több száz méterre jutottam a háztól. Súlyos hiba volt. Élmény februárban a böhöm kocsit tolni fél kézzel, futva, hónom alatt egy üvöltő csomaggal. Egy-egy ilyen alkalom után biztos voltam benne, hogy nem megyek ki többé az utcára. Jó nekünk otthon. Az optimizmusom azonban mindig felülkerekedett, és újra és újra kimerészkedtünk. Lassanként megszerette a babakocsit (haha, dehogy) biztos lettem benne, hogy engem egészen biztosan úgy emlegetnek a városban, hogy Az Üvöltő Babakocsis Nő. És egészen biztosan nem úgy, hogy Az Elegáns Babakocsit Tologató, Még Annál Is Elegánsabb Nő, Aki Bombaalakra Fogyott A Rengeteg Babakocsitologatástól. A helyzetet súlyosbította, hogy mindenütt babakocsit rezignáltan toló nőket láttam, amelyik baba nem aludt, az békésen nézelődött.

Lucát a hordozókendő-gyártók pénzelhették, mert kendőben szinte azonnal elaludt, így lépett elő a hordozás cuki hippihobbi státuszból létszükségletté. Aztán mire nyár lett, és ülni is tudott, varázsütésre megszerette a babakocsit. De ugye már akkor a sportrész kellett rá. Ami annyira sajnos már nem menő. Szóval felkötöttem inkább a hátamra.

Szóljon hozzá!